Csalódások sorozata

Sziasztok!

Az utóbbi időben sajnos kevés a szabadidőm,és nem tudok írni.

Történt néhány érdekesség az elmúlt időszakban.

Itt van például”kisróka”

Több mint fél éve próbálom meghódítani de sajnos rájöttem hogy teljesen felesleges minden erőfeszítés. Ugyanis SOHA NEM LESZÜNK EGYÜTT. Amikor ideköltözött Boldog voltam. De ez a boldogság hamar elszállt. Tegnap este beszélgettem valakivel aki felnyitotta a szemem….és rá kellett jönnöm hogy egy idióta barom vagyok. Hiába próbàlkoztam, mindvégig csukott szemmel jártam. Nem esett le hogy minden erőfeszítés hiábavaló. Mára eljutottam odáig, hogy nem veszek róla tudomást és keresztül nézek rajta. Igyekszem elkerülni, bár nehéz lesz de megpróbálom elfelejteni.

Ez a baj ha vakon szeretek bele valakibe. Nem veszem észre hogy a másik szarik a fejemre.

De ez a beszélgetés felnyitotta a szemem. Jobban járok ha örökre elfelejtem.  Csak azt sajnálom hogy minden energiámat feleslegesen pocsékoltam egy olyan emberre aki meg sem érdemli.

Egyre több alkalommal jut eszembe az öngyilkosság gondolata is. Sokszor azt veszem észre hogy különböző öngyilkossági módszerek után kutatok a neten… még nem találtam meg a megfelelő módszert de már” dolgozok rajta” .

Azt szeretném hogy senki se tudja megakadályozni. Kivárom a” megfelelő” pillanatot és akkor fogok cselekedni.

Fejben mindent elterveztem. A temetést, a”búcsút” egyszóval mindent. Majd akkor fog rájönni hogy kit veszített el amikor már nem leszek. Nem az a célom hogy “zsaroljam” hanem hogy rádöbbenjen hogy sohasem lesz olyan pasija aki ennyi mindent megtesz érte.

Az igazat megvallva már bánom hogy hagytam hogy ideköltözzön.  Akkor azt hittem hogy Boldog leszek…de nem. Sőt sokszor nem hogy boldog vagyok inkább dühös és csalódott. Lelkileg teljesen tönkre mentem. Próbálok úgy tenni mintha minden rendben lenne de kit akarok becsapni…magamat esetleg… mert ő magasból szarik a fejemre. Mindegy. Kimerültem teljesen. Nem vágyom az emberek társaságára. Kerülök mindenkit. Kizárom magam ebből a világból. Nem tartozom ide. Nem itt van a helyem….hog hol? 2.5 méterrel a föld alatt. Ott lesz a legjobb. Senki sem tud ártani nekem.

Egyenlőre most csak ennyi mindent tudtam ki írni magamból. Majd talán lesz annyi erőm hogy többet is írjak…

Addig is legyen szép napotok!

Sziasztok! T.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.