Vége

A motoros fesztivál utolsó estéjén elkövettem életem legnagyobb hibáját,amit valaha el tudtam követni. Volt valaki aki miatt elmentem. Csak és kizárólag MIATTA mentem el. Nagyon berúgtam,és előtörtek az érzéseim vele kapcsolatban. De volt egy mondat(amire még mindig nem emlékszem és talán jobb is) és bevágtam a hisztit. De ez nem egy sima hagyományos hoszti volt. Gyakorlatilag ön és közveszélyessé váltam,és elkezdtem magam szabdalni. Ő ezt észre vette és kitépte a kezemből a kést,majd finoman is fogalmazva meg gyepált. Jó tudom megérdemeltem és én is azt mondom hogy ez a balhé elkerülhető lett volna ha nem iszom le magam a sárga földig és nem jön rám az idegbaj. De él bennem a remény hogy egyszer talán valamikor újra átölelhetem és megcsókolhatom. Addig marad a fájdalom a lelkemben hogy egy mocskos aljas büdös gyökér voltam és elveszitettem végleg. Most megint előjöttek azok a gondolataim hogy befejezem a földi pályafutásomat és rászánom magam hogy meg tegyem azt amit már réges rég meg kellett volna tennem. Ilyen vagyok. Sajnálom! NEM fogom tudni soha megbocsájtani magamnak hogy elvesztettem!  SOHA SOHA!!!!!!!

Ha eljött az idő úgyis mindenki meg fogja tudni időben!!!!!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.